BESTIA

Azalatt az idő alatt amit itt ketten eltöltöttek, valami sikeresen megtalálta őket.

A Bestia nagyjából akkora volt, mint egy kisebb Husky, és anatómiája pedig különösen hasonló volt egy agáréhoz - azonban a hasonlóságok itt véget értek.
Vékony, hosszú testét szőr helyett világosbarna tollak borítják, néhány kisebb-nagyobb területtel, ahol látni lehet megégett bőrét. Hátából kicsi, szakadt szárnyak állnak ki amik még fénykorukban sem emelhették fel a bestia testét - inkább zavaróak, mint hasznosak. Nagy karmai vannak mind a négy lábán, gerincén tüskék futnak végig. A sebekkel teli feje pedig olyan akár egy madáré.
Röviden, Rabirth elfuserált és nevetséges változata a mítikus Griffeknek.

Már messziről meghallotta a csörgést, és amint elég közel került már meg is érezte a préda szagát. Ügetve indult el a fiú irányába, azonban mielőtt észrevehették volna, láthatatlanná vált. [Ezt úgy kell elképzelni, mint ahogy az Indominus Rex álcázta magát, csak más szót használtam.]
Lassan cserkészte be és közben próbálta felmérni a helyzetet: maga a Griff elég gyenge volt, falka nélkül pedig még egészségesen is halálra lett volna ítélve. Gyomra már napok óta üres volt, ahogy pedig egyre éhesebbé vált, annál meggondolatlanabbá is.


Mint kiderült, jó ötlet volt nem azonnal megtámadni a prédát. Már azelőtt hogy belépett volna a barlangba, valami más rátámadt - nem szemtől szembe, persze, de a préda hangja majd pedig reakciója segített meggyőzni a Griffet.

Perceken belül a préda és- egy másik préda harcba keveredtek a barlangon belül. A Bestia lassan, óvatosan közeledett, majd megállt a barlang szája előtt.

"NEM VÁROK A VÉGTELENSÉGIG!"

A kiáltást csend majd csendesebb hangok váltották fel, a Griff pedig szép nyugodtan lépett a barlangba, a két ember pedig nem vette észre - még a kövek se csaptak zajt talpa alatt.
Ahogy elég közel ért, a hozzá legközelebb lévő hátára ugrott - egyenesen eredetileg kiszemelt prédájáéra, belemélyesztve karmait.

                   M a t t #8

Matt teljes figyelmét annak szentelte, hogy kihúzza a lányból az igazi választ a kérdésére. Mint utóbb kiderült, ezt nem jól tette. Hősünk (Matt-nek tetszene ez a megnevezés) csak akkor döbbent rá erre, amikor megérezte a hátába mélyedő éles karmokat, melyek felszakították a pulóverét, majd a bőrét is. Matt felkiáltott meglepetésében és fájdalmában. Megpróbálta ledobni magáról az izét, ahogy előszeretettel nevezte őket, de annak karmai csak mélyebben szántották fel a hátát, ahogy megkapaszkodott. Kétségbeesetten keresni kezdte Dawsont, amit még a szörnyeteg támadásának elején ejthetett el. Amikor végre meglátta a porban fekvő kést Riona bokája mellett, éppen utánanyúlt volna, de a bestia mintha megértette volna szándékát, leugrott a hátáról, az útját állta, és éles csőrben végződő fejét Matt karjára szorította. A fiú felüvöltött fájdalmában, és könnyek szöktek a szemébe. Puszta kézzel kezdte ütni a fenevadat, és tépte a tollát, ahol csak érte, hogy megszabaduljon a fájdalomtól, de az nem eresztette a karját. Tudta, hogy így semmi esélye. Egyetlen lehetséges megmentője a földön ülve döbbenten bámulta a jelenetet, mintha még nem eszmélt volna fel a sokkból. A másik nem elhanyagolható tény, hogy utálta Matt-et. A fiút egyre vadabbul harapó teremtmény mintha tudomást sem vett volna a lányról, simán elmenekülhetett volna. Matt egyre kevésbé tudott ellenállni, ahogy fogyott az ereje. Nem tart már ki sokáig. Könyörgően nézett a lányra, és remélte, hogy megszánja őt. Nem kiáltott, hogy ne hívja fel a bestia figyelmét a lányra. Választási lehetőséget adott neki: megmenti őt, vagy elmenekül.

                 R i o n a #9

Minden olyan elképesztően gyorsan történt. Egy pillanattal ezelőtt még fegyvert tartott Riona torkához, most pedig már éppen egy Bestia karmai között vergődött Matt. A lány majdhogynem még lélegezni is elfeledkezett, és teljesen lefagyott. Elképesztő sebességgel próbált kutatni az emlékei között, próbált egy megoldást találni, hiszen ő egy Tervező, és rajta kívül aligha ismeri bárki is jobban a Bestiákat, így pedig- Nem. Nem engedheti meg magának, hogy eluralkodjon felette a félelem, mert az lesz mindkettejük veszte. Mély levegőt vett, kifújta, majd pedig nehányszor megismételte. Ennek sem sikerült teljesen megszüntetnie a remegését (mégis mikor kezdett el remegni?), és az ösztönös kérdést, miszerint: menekülsz, vagy harcolsz? Amíg Matt a Bestiával viaskodott, Riona feje kicsit jobban kitisztult, de még mindig nem hagyta el a pánik. Újra nekilátott emlékei kutatásának, hiszen valaminek muszáj volt tudnia valamit erről a Bestiáról, a nevén kívül. ... ... A Bestia neve Griff, és alkotta meg őket. A többi típushoz képest egészen kicsinek és kevésbé veszélyesnek tervezték: a karmaikon és csőrükön kívül nincs más természetes fegyverük - ettől függetlenül azonban gyorsak és erősek, egy magányos embert 1-2 egészséges Griff könnyedén leteríthet. A látásuk igencsak gyenge, így inkább felsőbbrendű hallásukra és szaglásukra támaszkodnak vadászat és harc közben. Nagyjából ennyire- ó. Ó, ne. Ne ne ne... Az utolsó és legfontosabb dolog, amiben a Griffek különböznek más Bestiáktól és mégis hihetetlenül veszélyessé teszi őket... "...a Griffek mindig falkában járnak." Hogyha eddig nem ismerte volna el, hogy fél, akkor ez lett volna a fordulópont. Újra elöntötte a pánik, és eszeveszettül keresett bármit, amit fegyvernek lehetne használni (teljesen elfelejtve saját késeit). Amikor meglátta a bokájánál Matt kését, egy fokkal megkönnyebbült. Felkapta amilyen gyorsan csak tudta, majd remegő lábakra állt. Újabb döntés elé állt. Vagy itt hagyja Matt-et és kimenekül oda, ahol valószínűleg ugyanilyen undorító lények tépik szét, vagy pedig marad menteni a menthetőt. ... végül is, két ember még mindig jobb mint egy, főleg ebben az esetben. 

                       BESTIA

A Griff, amint megérezte a préda vérének ízét, mintha teljesen átváltozott volna. Elfeledkezett a sajgó izmairól, a fáradságáról és a sebesüléseiről. Egyetlen egy dolog hajtotta, mégpedig az éhség. Amióta a falkája elhagyta, szinte sosem jutott elgendő ételhez vagy italhoz - most pedig itt volt a lehetőség, így teljes mértékben átvették felette az irányítást a legállatiasabb ösztönei. Ahogyan prédája egyre jobban küzdeni kezdett, úgy a Griff is agresszívabbá vált és igyekezett minél hamarabb végezni ezzel, majd pedig a másikkal is. Aztán pedig itt az ideje megpihenni és lakomázni. Annyira el volt foglalva a fiúval, hogy nem is vette észre ahogyan a másik rátámadt, és fegyverét egyenesen a bordái közé szúrta. A Bestia fájdalmas üvöltéssel kapott a lány felé, esélyt adva a prédájának a tudta nélkül.

                   M a t t #9

Matt-et elöntötte a megkönnyebbülés, amikor Riona kése(pontosabban az övé, de elhihetitek, boldogan a lánynak adta volna Dawsont, amiért nem hagyta, hogy ennek az undorító lénynek a gyomrában végezze darabokra tépve) belevágódott a bestia oldalába. Undorító barnás színű vér kezdett el csordogálni az oldalán beszennyezve megtépázott tollait. A fenevad nyüszített, de nem adta fel ilyen könnyen a harcot. Ezúttal Riona felé kapott a csőrével. A lány éppen idejében elhajolt, a bestia újra támadni készült, de erre már nem volt ideje: Matt ép ökle egy jól irányzott ütésével fejbe kólintotta az állatot, Riona pedig a pillanatnyi zavart kihasználva a szívébe döfte a vadászkést. A szörnyeteg párat rángatózott, majd holtan rogyott össze. Matt is a földre esett, csak az adrenalin elmúltával érezte meg igazán a fájdalmat. A karján és a hátán a bőr cafatokra volt szaggatva szabadon hagyva a húst. Néhány helyen csontig hatolt a bestia csőre. Matt vett egy mély levegőt, és óvatosan lehúzta magáról a vérrel áztatott és össze-vissza szakadt pulóvert. Alatta nem viselt semmit, pont az ilyen esetek miatt: takarékoskodnia kellett a ruhával. Letépett egy csíkot a már úgy is tönkrement pulcsiból, hogy bekösse vele a karját, de amikor meg akarta kötni, megfeszültek a hátán a sebek elviselhetetlen fájdalmat okozva. Leengedte a karját, majd később megoldja valahogy a sebe bekötözését. Matt óvatosan Riona felé pillantott. A lány a barlang bejáratánál állt, és a horizontot szuggerálta. -Hé!-szólt olyan könnyed hangon, ahogy csak telt tőle jelen körülmények között.-Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy bestiakaja legyek! A lány kurtán biccentett, és már vissza is fordult. Mintha nyugtalanítaná valami. Matt nagy nehezen feltápászkodott, és odasétált a lány mellé. Még szerencse, hogy a lábam ép maradt.-gondolta. A fiú megköszörülte a torkát. -Segítenél ezt megkötni? Ezzel meglobogtatta a lány orra előtt a pulcsiból stílusosan leszaggatott, alig véres darabot.